Amikor elkezdtem a blogot, talán emlékeztek, írtam Tóbiásról. Arról, hogy hogyan került mellé Emil és hogyan ment el tőlünk amikor meg kellett hozni a végzetes döntést. De most azt mondom, visszatért egy érzés hozzánk. Málna hozta ezt vissza.

Csináltunk annak idején Tóbiásnak egy kis "fészket" a műhelyemben, ahol mindig velem volt. Éjszakákon át, amikor dolgoztam, mindig ott feküdt. Ha kimentem az udvarra, felkelt, kijött velem, és visszafeküdt, amikor újra bejöttem a műhelybe. Ebben a pillanatban, amikor írom ezeket a sorokat és jobbra nézek, ezt látom:

Málna elfoglalta a fészket. És ami a legjobb: nem csak ő érzi magáénak az említett trónt:

Töröm a fejem. Át kell alakítanom ezt a helyet úgy, hogy Tóbiás utódjai elférjenek kényelmesen. Szükségem van erre. Szükségük van rá nekik is.

Málna ma reggel 19,8 kg volt. További 10 dekát fogyott. Lassan 1 éve lesz velünk, és majdnem elértük a kitűzött célt. "Málna élni fog...." - írtam akkor. Most, ahogy ránézek a kutyusra, látom a szemében, hogy szeret itt élni velünk. Jól érzi magát, családja lett.

Folytatjuk...