Málnát február 1-én, vasárnap mértem reggel. 23,8 kg volt. Meg vagyok elégedve. Most szerda reggel amikor írok, rég várt dolgokról tudok beszámolni. Megérkezett Málna oltási könyve, a héten elküldte nekünk az állatvédő egyesület, akiktől örökbe fogadtuk a kutyust, köszönet érte nekik.

Vasárnap végre ugatott Málna. November óta gyakorlatilag nem hallottam a hangját, kivétel ettől az a kedves dörmögés, amit akkor ad ki, amikor simogatás reményében odabújik az emberhez. Az történt, hogy Emil nagyon csúnyán összeszólalkozott a szomszéd pulijával - természetesen csak a kerítésen keresztül ment a kölcsönös acsarkodás. Ekkor Málna odaballagott, és a háttérben 3-4 magas vakkantással jelezte a puli számára, hogy bizony ebben az udvarban Emilnek már védő társa is van. :)

Ezeket a képeket reggeli előtt készítettem most, szerdán reggel.