Természetesen megtörtént vasárnap reggel a mérlegelés. Pontban 7.30 kor. Sajnos csak most tudom leírni a történteket. Mielőtt azonban közlöm, mennyit mutatott a mérleg könyörtelen digitális kijelzője, pár dolgot el kell mondanom.

Először is: sikerült betartani az időpontot, azaz vasárnap reggel, reggeli előtt megmértem Málnát. De fontos, hogy mérlegelés előtt kiszaladt az udvarra a kutyus, és "elvégezte a kis- és nagy dolgát"...tehát az eredményt ez is befolyásolta. De a lényeg: 25,9 kg!!! Szerintem ez önmagáért beszél... Boldog vagyok. Jó úton járunk. Ez már biztos. Málna közben kezdi felvenni Emil szokásait. Feltámaszkodik a kerítésre! Szalad. Nagyon boldog nálunk. Jól kijön mindenkivel.

...és hogy miért ez a címe a mai blognak? Íme:

A két kutyus nagyon szereti egymást. Emil közben sajnos beteg lett, az állatorvos diagnózisa szerint torokgyulladás. Köhög és nehezen nyel. De a gyógyszerre jól reagál, jobban van. Szorítsatok velünk együtt a mielőbbi gyógyulásért!

Vasárnap reggel. Elhatároztam, hogy mindig reggeli előtt fogom mérni Málna súlyát. Ez nagyjából vasárnaponként 7 órára esik.

Így is tettem...Megragadtam Málnát és mérlegre vele! :) 26,5 kg!!! Nagyon boldog voltam, minden eddigi mérésnél most mutatott legkevesebbet a súlya. Terveim talán beválnak, és a heti 15-20 dkg súlyvesztés tartható lesz a kutyusnál, ezzel az egészsége sem károsodik és szép fokozatosan még jobban lehet majd mozgatni.

Közben Málna egyre nyitottabb mindenre. Kedvessége tovább fokozódott, nem lehet mellette csak úgy elsétálni, mindenképp kikövetel egy kis simogatást, törődést.

Emillel most már együtt "őrzik a házat". Ez a kép most reggel készült. Sajnos a képen még mindig jól látszik a két kutyus közti súlykülönbség. De nem adjuk fel....

Ha vasárnap, akkor mérleg... :) Már csak azt kell megszokni, hogy közel azonos időben mérlegeljünk. Ugyanis csak dél körül jutottunk odáig, hogy ölbe kapjam ezt az édes kis szalonnát. És nagyon jól alakulnak a dolgok. 27 kg a súlya. Tudom, tudom...múlt héten csak 26,7 kg volt. Ennek ellenére ez jó jel...benne volt a kis gömbölyű testében a reggeli, a reggel óta felnyalt vízmennyiség. De ennek ellenére messziről kerülte a 28 kg-ot.

Nagyon hozzánk nőtt közben Málna. Kísérget, szaladgál velünk és Emillel, bár most éppen alszik, de reggel új erővel szalad velem ki a kazánházhoz, ahol az eledelüket tároljuk.

Nagyon sűrű volt a hétvége, nem volt időm írni. Ezt most gyorsan pótolom. Vasárnap előkerült a mérleg. Emlékeztetőül: Málna 28 kg volt, amikor idekerült. Természetes folyamat, hogy a kis szervezete először kiürül, majd fokozatosan átáll a zsírégető üzemmódra. Ennek eredményeképp Málna súlya vasárnap reggel 26,7 kg volt! Nyilvánvaló, hogy ez a súlycsökkenés nem ilyen ütemben fog haladni, de nagyon jó jel, hogy a szervezete jól reagál a változó étrendre.

A kinti műhelyemben ideiglenes fekhelyet kaptak a kutyusok, hamar "belakták".

Teljesen beilleszkedett a kutyus. Nagyon jól érzi magát. Elkészült a szép réz korong bilétája is a nevével és a gazdi telefonszámával.

Izgatottan várjuk a következő súlymérést, melyről feltétlenül tájékoztatlak benneteket.

A mai nap sem telt el izgalmak nélkül. Amikor elkezdtem írni a blogot, egyetlen célom volt: tudatni akartam a világgal, hogy van egy imádni való kutyus, aki jobb sorsa termett, megtalálta otthonát, társát, családját. Ha figyeltek, mindig név nélkül fogalmaztam, nem személyeskedtem, igazából csak az én nevem az egyetlen, ami szerepel a sorok közt. 

Történt ugyanis, hogy bizonyos körökből támadást kaptam blogom miatt, hogy valótlant állítok, Málna problémái nem valósak, és ha nekem ez ilyen nyűg, akkor miért nem adom vissza a kutyust. Bár nem tudom, mely sorom, szavam utalt erre, hogy ilyen terveim lennének, de azt hiszem nem utaltam ehhez hasonlóra sem.

Este elvittük Málnát a doktorhoz. Kitakarította a fülét, nagyon csúnyán tele volt büdös váladékkal. Fogtam az asztalon, sírdogálva, belém bújva tűrte, ahogy a gyógyító kezek segítenek neki.

Így nézett ki a füle a beavatkozás előtt, és a vattákon látható barna folyadék lett eltávolítva.

A bűzmirigy tisztításról nyilvánvaló okokból nem készítettem fotókat. Higgyétek el, jobb is. Írtak fel fülcseppet, reggel kiváltom, ma lekezelte a füleit a kutyadoki.

Szeretném egyértelműsíteni, hogy ezek az írások nem támadások, nem sértegetések. Csak szeretném megosztani azokkal az emberekkel Málna sorsát, akiket érdekel ennek a kutyusnak az élete. Akit nem érdekel, vagy esetleg sértve érzi magát azt üzenem: nem kötelező ezt olvasni, és el kell gondolkodni, hogy valóban kit is bántok ezzel a dologgal? Azokat, akik megmentették a kutyust a gyepmesteri telep halálos ítélete elől? Azokat, akik törődtek a kis jószággal, sétáltatták, etették, gazdit kerestek neki? "Akinek nem inge, ne vegye magára"...szokták mondani. Én is ezt mondom. Csupán azok gondolkodjanak el a sorok olvasása közben, akiknek kell. Akik hagyták idáig fajulni a dolgot. Akik tettek Málnáért, és tesznek most is üzenem: Málna jó kezekben van, velünk marad...

Málnát ma megvizsgálta az állatorvos. A debreceni Borz utcán rendelő állatorvos jó barátunk. Eljött és alaposan megvizsgálta a kutyust (vagyis kutyusokat). Azt mondta, hogy Málna szívverése olyan, mintha pincéből hallaná. De szerencsére rendben van. A szemei be vannak gyulladva és a fülei is nagyon csúnyák. Holnap megyünk a rendelőbe, egy alapos karbantartásra. Fültisztítás, bűzmirigy takarítás, általános dolgok. Kiváltottam a szemcseppet, nagyon szépen tűrte, ahogy a feleségem cseppentett a szemébe. 

A diétás tápszer is megérkezett. Jó hírem van: elfogadta, sőt imádja. Gondosan kimértük a számára szükséges napi mennyiséget.  Már csak azon kell izgulni, hogy ne legyen allergiás rá.

Az állatdoki azt mondta, jó esélye van Málnának. Tény, hogy nagyon megdöbbent ő is. De ez a mai nap erőt adott nekünk, hogy folytassuk.

Közben a két kutyus tovább barátkozott, szaladgáltak(!) az udvaron. Voltak sétálni is, nagyon ügyesen jön Málna a pórázzal. Jelenleg éppen a jól megérdemelt éjszakai pihenőre készülnek.

2014. november 9. (Soós Csaba)

.....Emil kutyusunk 2013 májusa óta van velünk, utcai kóborként került hozzánk. Hamar beilleszkedett, befogadtuk.  Tóbiás, az akkor 8 éves Beagle örömmel fogadta, hamar egymásra találtak.

Együtt voltak mindig. Ekkor Tóbiás és mi, már több mint egy éve harcoltunk az epilepsziával. Nem adtuk fel, és szerencsére jól reagált a gyógyszeres kezelésre. Legalábbis egy ideig....És akkor, egy 2014. februári éjszakán eljött a végső roham. Még aznap délelőtt meg kellett hoznunk a döntést....és még aznap délután el is hamvasztották a kis testét.

Emil így egyedül maradt, és mi is szegényebbek lettünk egy érzéssel, azzal a szeretettel, amit tőle kaptunk és azzal, amit mi adtunk neki. Egyedül maradt kutyusunk sokáig kereste. Hiányzott neki a pajtása, ahogy nekünk is. 

Teltek a hónapok és megfogalmazódott bennünk, hogy legyen újra két kutyusunk. Arra gondoltunk, hogy Emil jó természetét tovább kellene vinni, és keresünk egy kislány Beagle kutyust anyukának, majd egy utódot megtartunk. Csináltam is egy facebook megosztást, melyben kértem ismerőseim segítségét a menyasszony keresésben. Ekkor egy komoly beszélgetést folytattam egy jó barátommal, aki kint él most Angliában, és szintén nagy kutyabarát. Hamar meggyőzött, hogy ne csináljuk. Úgy döntöttünk, hogy jobb lesz, ha örökbe fogadunk egy menhelyen sínylődő kutyust, és ezzel jobb életet tudunk neki is biztosítani. Ez 2014.november 2-án vasárnap történt....

Majd hétfőn, november 3-án rátaláltunk egy internetes oldalon Málnára. Egy egri menhely örökbe szerette volna adni.....Írtak róla mindenfélét, az ivartalanításról, a természetéről, a túlsúlyáról. Nagyon tetszett az egész családnak a kutyus. Felpörögtek az események. Annyira, hogy már pénteken, november 7-én meg is kaptuk Málnát, elhozták nekünk Egerből.

Ahogy leszállt a kutyus a kisteherautó csomagteréből, földbegyökerezett a lábunk. Egy eltorzult testű, mozogni alig tudó, betegesen elhízott Beagle mosolygott ránk. Szörnyű és ijesztő látvány volt. Ahogy jöttünk haza, feleségemmel nem tudtuk mit csináljunk.

Aztán hazaértünk. Emil boldogan üdvözölte az új családtagot, kislányunk is fiunk is nagy szeretettel és ölelve köszöntötte őt. A feleségemmel még mindig sokk hatása alatt voltunk.

Aztán eltelt a szombat, a vasárnap. Közben Málna egyre közelebb került hozzánk lelkileg. Nem tagadom: ha egy menhelyen kellett volna kiválasztanom az új kutyusunkat, nem hoztam volna el őt. És már jól tudom, hogy neki ez lett volna a halálos ítélete. 

Elhatároztuk, hogy megmentjük az életét. Itt marad velünk. Szeretjük. Megteszünk érte mindent, jó életet fogunk biztosítani neki. Rendeltem neki speciális eledelt.

Ma, vasárnap reggel sikerült megmérnem Málnát. 28 kg!!!!!!!!! Aki ezt tette vele, az állatkínzó. Dühösek vagyunk. Miért kellett ezt tenni ezzel a kedves és aranyos jószággal?

Meg fogjuk menteni az életét. Rendkívül különleges kutyus. Kedves, türelmes. Egyetlen hibája, hogy kövér. De ez nem az ő hibája. Az emberi hülyeség áldozata. A kislányom ezt a rajzot készítette ma reggel:

Élni fog Málna. Jó élete lesz. Meg fogjuk menteni. A blogot azoknak szánom, akik szeretik a kutyákat és a környezetükben él olyan ember, aki képes ennyire tönkretenni egy kutya életét. Figyeljetek oda! Ne forduljon elő soha ilyen.

Minden héten mérni fogom Málna súlyát és írok mi történik, fotókkal tudjátok követni sorsának alakulását.